"Távoli hangok, távoli fény,

egy villanás és közel kerültél,

szoríts magadhoz semmi nem elég,

kérlek, soha el ne engedjél

 

A húsunk, a bőrünk, a lelkünk ha összeér,

egy percre is de ez már csak a miénk,

ez a szerelem már nem fél,

fogom a kezed, hogy el ne szédüljél!"

 Meghallgattam ezt a számot és egyből Puszedli jutott az eszembe.

Nem vagyunk olyan sokat mostanában együtt, meg nem is tudunk együtt aludni. De a legfontosabb most az, hogy mindenből szépen letudjon vizsgázni, most más nem érdekel, csak az, hogy teljesen jól letudja ezt a mostani vizsgaidőszakot. Igyekszem nem ráakaszkodni folyamatosan meg amiben lehet segítek neki. Azt mondta ma nekem, hogy olyan zavartnak érzi a kis buksiját, meg fáj neki. Szerintem azért, mert nagyon sok múlik a mostani vizsgákon. Én is nagyon szeretném ha mehetne filmszakra és [sikerülni fog úgyis] igazi jó filmkritikus lenne belőle, de olyan igazi nagy Név. Aki meghallaná a nevét mindenki csak rettegne és a filmesek jobban összeszednék magukat, amikor filmetcsinálnak.

Hogy velem mi van?

Egy kis lakást szeretnék. Tudom Puszedli lehet, hogy nem költözne oda hozzám de legalább lenne egy kis lakás ahova eltudnánk bújni.Így mégis jobb lenne, az itthoni dolgokat sem kéne hallgatni és talán kicsit kiegyensúlyozottabb lennék.Albérletek után nézek, de azt, mint fent meséltem illetve írtam, Puszedlivel beszéltük, hogy lehet, hogy várnom kéne addig míg anyagilag megerősodom. Két-három hónap talán és már indulhat is a dolog. Ügyeskedni és kéne az állásom  mellett valamit. Valamilyen plussz pénzforrás után nézni. Nem tudom még mi lenne az, valami befektetés vagy beszállni valami businessbe. De nem szeretnék úgy járni, mint Kosztolányi, ami valahogy így szól:  "akárhány embert ölök rakásra, sosem teszek szert egy öröklakásra" :)

Olyan jó lenne, Puszedli akkor jönne, amikor csak akarna. Lenne vadas, meg töltött paprika golyó a mélyhűtőben mindig, mert sose lehet tudni. Illetve palacsinta de csak frissen. Meg süti, de csak dümolcosz.

Ezen dolgozom most, hogy mindez valóra váljon. Akkor talán nem is kérnék többet az élettől.