As time goes by!

Szombat reggel viszonylag korán kellett kelnem, mert Daddy-nek átkellett adnom a dvd-ket amiket megírtam. Hát hellyel-közzel sikerült. (mármint megírni). A Csabit már reggel kirúgták, nem volt semmi hiszti vagy üvöltözés. Köszönt még nekem, aztán csak már annyit láttam az ajtóból, hogy baktak végig a Zichy Jenő utcán. Ő legalább már tudja. Az én helyzetem még rázós.

Teljesen értelmetlennek tartom már ezt az éttermet. Mondják, hogy majd dől a lé és minden kúrva jó lesz de én ebben nem nagyon hiszek. Az a szar, hogy már szarul kezdődött az egész éttermesdi, szar hangulatban indult, és ez az egészre rányomta a bélyegét, ez a rosszhangulat. Néha legszívesebben otthagynám az egészet úgy ahogy van. Megnyugodnék tőle. Lehet, hogy kúrva nagy pénz van ebben a szakácskodásban, mert nem mindenki mondhatja el, hogy 20 évesen 120-150 ezer forintot keresett meg.  De az igazat megvallva ha nem jó szívvel és szívesen dolgozom meg azért a pénzért akkor ez az egész semmit nem ér. Ezen moralizálok már jó ideje, hogy váltani kell. Már kaptam info-t arról, hogy tőlem is megfognak válni. Teljes leépítés, már az Attilát is elakrják küldeni a váltómat, de legalább 1 hónap időt akarnak neki adni, hogy találjon magának munkát. Olyan ez az egész mintha le lett volna ez zsugázva előre, mint egy színdarab, hogy mikor ki tűnik fel a színen és kinek mit kell mondania.

A borokkal szeretnék foglalkozni, és nyugott életet akarok. Nem akarom a fél életemet egy olyan helyen tölteni amit utlálok és gyűlölök. Nem szeretem ezt a 14 órát. Én szívesebben dolgozom úgy, hogy nem kell az egész napomat egy helyen tölteni. Jó, itt több a szabadnapom de van úgy hogy kidolgozom a belem. A december az így telt. Egész hónapban dolgoztam karácsonyig. Igaz plusz napom nem volt de akkor is megállás nélkül, megfeszülve ment a munka és ment a moralizálás. Istennek hála azért munka közben az elmém szabadon szárnyalhat.

Beusom szörnyen hiányzik. Ma reggel furcsa dolog történt, amitől nagyon megíjedtem. Amikor kinyitottam a szemem, már az ajtóban állt és ment ki. Láttam rajta, hogy baj van. Nem tudtam, hogy mi lehet a baj, és láttam ahogy kérdezgettem folyamatosan, hogy mi a gond láttam, hogy a szeme egyre jobban telik meg könnyel. Akkor a lelkem teljesen kezdett összeomlani. Kimondta azt a szót amitől szerintem mindenki retteg és jobban fáj neki, mintha szöges bakancsal fejberugnák. Amikor kimondta nem kaptam egy ideig levegőt és egyszercsak elkezdtem zokogni. Nem akarok megint egyedül lenni, mert az nekem nagyon fáj. Beusom adott nekem annyi szeretetet amikor találkoztunk, hogy azt hittem a szívem megszakad.

De mostmár mindent megbeszéltünk. Fel kell nőnöm. Felnőttnek kell már lennem amikor apa volt ennyi idős már lánya volt. Felnőttként kell viselkednem. Én vagyok az úgynevezett Páter. Nem viselkedhetem gyerekként Beus mellett, a lányok nem szeretik az anyám asszony katonákat. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy úgy viselkedjek, mint egy felnőtt ahogy azt a kapcsolatunk legelején tettem csak, annyira jó volt, hogy törődtek velem. Nem szabad sosem átesni a ló túlsó oldalára. Nagyon szeretem az én Beusom!